Jó csípősen, kolbásszal, ahogy mostanában szeretem

Fáziskésésben vagyok az évszakot és a tavaszi ételeket  illetően. Alig vártam a napsütést, a hersegő zöldségeket, a kertekben és a piacon a színeket, erre tessék, a jó csípős, kolbászos, telet idéző ételekre kattantam rá. Itt van példának okáért ez a paradicsom szószos spagetti, amihez jó sok csípős paprikát és ropogósra sült házi kolbászkarikákat adtam.  Azért jólesett, nem mondom.


Hozzávalók:
spagetti
rendes paradicsomszósz bazsalikommal, fokhagymával (jó lesz konzerv paradicsomból is)
rendes házikolbász
1-2 chili paprika
parmezán (grana padano)

A tésztát lobogó sós vízbe dobtam és al'dente-re főztem. Egy mély serpenyőbe karikáztam a kolbászt és saját zsírján mindkét oldalán megsütöttem a karikákat. Majd kihalásztam őket egy szűrőkanállal és beledobtam a zsírba az apróra vágott chilit. Egyet-kettőt kavartam rajta, hozzáadtam a paradicsomszószt, átforrósítottam, rátettem a kifőtt tésztát és összeráztam. A kolbászkarikákat és a parmezán forgácsokat tálaláskor tettem a tésztára.

Közben rájöttem, hogy miért vágytam erre a csípős, kolbászos spagettire annyira. Még télen vacsoráztunk az egyik Andrássy úti étteremben, ahol ugyanezt rendeltem chorizoval. Hát mit mondjak, nem hagyott bennem mély nyomot. Muszáj volt az űrt kitöltenem úgy, hogy megismételtem otthon. Igaz, nem chorizoval, de az élmény kárpótolt.

Fűszeres, paszternákos vörös lencse-leves

Még néhány hete, a zord időjárás közepette készült ez az inkább téli leves, bár a zsenge újhagyma szárral kicsit tavasziasra hangoltam. Másrészt nálam a jó csípős étel biztos befutó, úgyhogy nekem bármikor jöhet, akár a legnagyobb kánikulában is :). Kókusztejjel akartam eredetileg  elkészíteni, de csak kókusz tejport kaptam, ami azért elég édeskés. Hogy egy leheletnyit felerősítsem az édes vonalat, reszeltem bele paszternákot is. A csípősségét pedig a vörös curry pasztának köszönheti. A vörös lencse jóval hamarabb megpuhul, mint a barna, ezért nem kell előre beáztatni, sőt turmixolás után szűrőn sem kell átnyomni.

Hozzávalók:
50 dkg vörös lencse
1 cs. újhagyma
1 nagy paszternák
2,5 l zöldség alaplé
2-3 kk. vörös curry paszta (vagy ha nincs, akkor valamilyen indiai fűszerkeverék)
2 dl kókusztej
egy kevés olaj és újhagyma szár a díszítéshez
A hagymákat megmosom, felkarikázom és  egy fazékban kevés olajon óvatosan megdinsztelem. A szárukat félreteszem. A lencsét megmosom és a hagymához öntöm. A paszternákot megpucolom és a nagylyukú reszelőn a lencséhez reszelem.  Hozzáadom a zöldség alaplevet és először 2 kanál curry pasztát. Elkeverem, és puhára főzöm a lencsét. Közben kóstolgatom és teszek még hozzá pasztát, meg is sózom, ha szükséges. Ha a lencse megpuhult, merülő mixerrel pürésítem, majd a végén hozzáadom a kókusztejet is. A hagymaszárakat felkarikázom és a kiporciózott levesekre szórom.

Édes élet a somlóin túl

Épp egy kis alkotói válság lett rajtam úrrá. Hű, de fellengzős ez az alkotói válság, mintha közelebbről közöm lenne valamilyen művészeti ághoz :) Na, amíg a múzsa csókja nem cuppan az orcámon, addig megmutatom, hogy a Macaron Day alkalmából milyen csókokat tettem magamévá. Nem volt nehéz dolgom, a solymári Zazzi majdnem pont útba esik szülőfalumba igyekezvén,  tulajdonképp nem is falu, hanem város. Reni sütött macaronokat a jeles nap alkalmából, tőle tudom, hogy mikor is van, illetve volt: március 20-án. Mivel épp anyuhoz voltunk vasárnapi ebédre hivatalosak, nem is volt vitás, hogy mi lesz a desszert.
Zazziék a macaron day alkalmából mindenkit meghívtak egy macaronra, én még be is csomagoltattam 12 db-ot. Hogy hogy jön ide a somlói? Hát úgy, hogy a macaron csomagolás közben beszélgettünk az egyik tulajdonossal. Tudják-e az emberek, hogy mi az a macaron, tudják-e hogy itt milyen desszerteket lehet kapni, stb. stb. Mesélte, hogy bejött egy pár, megkérdezték, hogy van-e somlói, majd mikor megkapták a választ, hogy nincs, hátat fordítottak és kimentek. Ez alatt a három mondatváltás alatt bejött egy  fickó, körülnézett és sarkon fordult. Konstatáltuk, hogy még elég messze vagyunk... Majd bejött egy hátizsákos középkorú pár, ők is körülnéztek és velem együtt mentek ki az ajtón, ők dohogva én boldogan az ínycsiklandó szerzeményeimmel. Azon dohogtak, hogy milyen drága a süti. Kár, hogy nem tudták meg, hogy milyenek is azok a sütik.
Mert kérem szépen, ezek nem a megszokott toronymagas, csicsás, levegős, jilkes, margarinos, növényi tejszínes, aromával és színezékkel telenyomott borzalmak, amikhez hozzá lettünk szoktatva. Ezek ízletes, nem túl édes, könnyű, mégis tartalmas különlegességek, szokatlan ízkombinációk. Drága? Ja, hát a jó alapanyagot meg kell fizetni. Az adalékanyagokkal telerakott, gyümölcsöt alig látott sütiket kevesebből is ki lehet hozni. De ezek után garantáltan nem lesz az embernek acetonos utóíz a szájában és nem fog felfújódni tőlük és bőven elég egy szelet is bármelyikből.
Tessék nyitottnak lenni és nem sajnálni azt a négy-ötszáz forintot egy szelet minőségi sütiért, mert jóval többet kap az ember, mint a fele annyiba kerülő, sütinek álcázott műanyag szelet elfogyasztása után. Tudom mit beszélek, mert bizony nem tudtam ellenállni a fügés-diós szeletnek. Még most is érzem az ízét. :)))

Ja, és a macaronok sorrendben: ibolyás-áfonyás, sós karamellás, levendulás, pisztáciás, fűszeres narancsos, pipacsos-málnás

Csokiba zárt panna cotta

Ezzel a kis furfanggal leptem meg Zsuzsit, amikor pár hete személyesen találkoztunk. Nem akartam neki klasszik pralinét ajándékozni, az van neki is bőven, hanem inkább elővettem egy korábbi elképzelésemet. Amikor megvettem a szilikonos muffinformákat, már tudtam, hogy ezekben én nem muffinokat fogok sütni és már akkor kigondoltam, hogy csokiba zárt panna cottát fogok benne készíteni. Most elérkezett az ideje. Nem volt egyszerű a dolog, mert ezek a fránya szilikon formák nyeklenek-nyaklanak, nem könnyű őket csokival bevonni úgy, hogy meg ne repedjen a csokiburok. Négyszer kentem ki, hogy elég stabil legyen és elbírja a rengeteg krémet. A talpa egy kicsit vastag is lett, de ez legyen a legnagyobb baja, nem igaz? :))  Narancsos változatot csináltam természetesen, a színét pedig a sáfrányos szeklicének köszönheti. Én 10 darabot gyártottam le, hogy a srácok is megkóstolhassák. Igaz, nekik nem jutott teljes adag, de így is nagy meló volt legyűrniük. :) Több tábla csokit temperáltam, négyet legalább. Szóval nem kispályás darabokról van szó.  A hozzávalókat most hat darabhoz adom meg.

Hozzávalók:

3 dl tejszín
3 dl tej
5 lapzselatin
1 tk. sáfrányos szeklice
1 bio narancs héja
1 ek. kandírozott narancshéj
2-3 csepp narancs kivonat
1 rúd vanília kikapart magja
cukor ízlés szerint ( nálam kb. 3-4 ek.)


A zselatinon és a narancskivonaton kívül mindent beleteszek egy kisebb fazékba és felmelegítem, majd kb. 5 percig alacsony hőfokon főzöm, de nem forralom. Közben kóstolgatom, hogy elég édes-e. Majd elzárom és beleteszem a zselatin lapokat és addig keverem, amíg feloldódnak, majd belecseppentem a narancs kivonatot is. Félreteszem hűlni és akkor töltöm bele az előzőleg csokival kikent formákba, amikor már kihűlt, de még folyékony. Miután megdermedt, újra temperálom a csokit és lezárom. Beteszem a hűtőbe és ha már jó kemény a talpa, akkor óvatosan kinyomom a formából.

Zabpelyhes-almás crumble

Mostanában a srácoknak nem akarózik gyümölcsöt enni. Remélem a nyári gyümölcsök, no meg az eperszedés majd meghozzák a kedvüket. Addig meg próbálkozom az alma különféle formában való beléjük varázsolásával. Úgy egy hónapja volt egy kísérletem egy olyan sütivel, amiben sok alma van, de nem igazán jött be. Ez a morzsasüti viszont igen, amit a GoodFood márciusi számában találtam.  A vanília sodót már én találtam ki hozzá, aminek mi lett a vége? A süti nem kellett, a mártás viszont igen :(.  Az újság egyébként dupla adagot ír, abból a célból, hogy a második adagot félkészen, úgy ahogy van, tepsistül fagyassza le az ember lánya későbbi felhasználásra. Milyen előrelátók, nem? :) Én csak "fél" adagot csináltam, ahhoz is kellett 6 db, azaz majdnem másfél kiló alma. Nagyon egyszerű recept.

Hozzávalók:

6 db alma (én jonagoldot használtam. )
40 g porcukor (ehelyett mézzel locsoltam meg)
50 g mazsola
50 g barnacukor
125 g vaj
150 g zabpehely
150 g finomliszt
50 g mandulapehely
1/2 tk fahéj

Az almát meghámoztam, almaszeletelővel felszeleteltem és a gerezdeket is összevágtam. 2-3 ek vízzel és a porcukorral feltettem párolódni. Amikor kissé összeesett, elzártam és hagytam még a saját gőzében, ekkor hozzáadtam a mazsolát. Egy serpenyőben felolvasztottam a vajat és beletettem a barnacukrot meg a mézet. Lekapcsoltam és hozzákevertem a zabpelyhet, a lisztet, a mandulát, a fahéjat és egy fakanállal összekevertem. Az almát egy szűrőlapáttal egy kivajazott sütőedénybe szedtem és rámorzsoltam a tésztát. 180/160 légkeverésen szép pirosra sütöttem.

A vanília mártás hozzávalói:

3 tojás sárgája
4 ek cukor
1 vanília kikapart magja
1 ek liszt
kb. 3/4 l tej

A tejet felteszem 1 ek cukorral és a vaníliarúddal főni. Közben szétválasztom a tojásokat, kicsit kikeverem a cukorral, hozzáadom a lisztet és összekeverem, majd felöntöm egy kevés hideg tejjel és csomómentesre keverem. Utána beleöntöm a forró tejbe, de nem forralom, nehogy összeugorjon az egész. Ha ez megtörténik, semmi pánik, a botmixer segít a bajban. Forrón még nagyon híg, de ahogy hűl, úgy fog besűrűsödni.

Még a beállítást is kölcsönvettem (sorry, GoodFood) egy kicsit és legújabb játékszeremmel egy kis nagyis hangulatot adtam a képnek.

Kalória- és vitamindús saláta, no meg a sorsolás

Na, melyikkel kezdjem? A sorsolással? Jó, rendben. Szóval a közjegyző jelenléte nélkül megtartott nyereményjáték győztese nem más, mint Starfiiiiiiiiiiiii!!!!! Gratulálok!

Kedves Többiek! Ne csüggedjetek, mert mindannyian esélyesek vagytok a narancskollekcióra a Facebookon!

Ebben a bolond időjárásban azt sem tudom, hogy mit szeretnék enni: még melegítő télit, vagy inkább már frissítő tavaszit? Egy jó sűrű, csípős levest puha kenyérrel vagy inkább egy könnyű, színes salátát? Pénteken úgy döntöttem, hogy jöhet mindkettő. A saláta az említésre méltóbb, volt benne vitamin is, meg egy kis kalória is. Vitamin gyanánt madársaláta, isteni édes datolya paradicsom, lilahagyma, kaliforniai paprika, körte. A kalória szekció pedig kecskesajtból és fokhagymás pirított rozskenyér kockákból állt. Receptet gondolom nem kell hozzá mellékelnem. :)

Elnézést, a fotóasszisztensek épp nem értek rá olajat csorgatni, mert az egyikük oviban volt, a másik pedig még aludt. Úgyhogy nekem kellett fogni az üveget ballal és tartani a gépet jobbal :)

Tataaaaaaaaaaam! Íme a meglepetés!

 

Nem csigázlak tovább Benneteket. A nyeremény nem más, mint egy pezsgős narancs kollekció, ami egy doboz bonbonból, egy doboz macaronból és egy üveg dzsemből áll. 

Két kollekciót sorsolok ki: az egyiket a jelenlegi, szám szerint 77 blogspot követőim között Kránicz Zsuzsával bezárólag. Ezt a jövő hét elején ki is sorsolom a nyertest. Most még le kell bonyolítanom egy fotózós ovis farsangot és egy férj nélküli hétvégét.

A másik  kollekciót pedig a hónap utolsó napján a facebookon "lájkolók" között. Lehet ám dupla esélyekkel is indulni! ;)

Annyit változtatnék, hogy a bonbont étcsokiból fogom megcsinálni. Egyrészt jobban illik a pezsgős  narancshoz, másrészt nem egy egyszerű feladat a fehér csokit kezes báránnyá változtatni. :)

Nagyon köszönöm, hogy olvastok, hogy követtek, hogy hozzászóltok!

Végre sikerült!

Kép innen.

Tegnapra ígértem ezt a postot, de napok óta kínlódom a blog facebook oldalának a létrehozásával. Persze nem egész nap lógtam rajta, hanem időnként egy-egy ellopott perc erejéig. Pedig így utólag visszagondolva pofon egyszerű dolog. Hiába, észreveszem az idő múlását magamon, régebben jobban ráállt az agyam az ilyesmire. És be kell, hogy valljam,  nekem a facebook túl szövevényes, kicsit ijesztő is,  nem is vagyok érte oda, de sajnos be kell látnom, hogy mindenki ott tanyázik és ott zajlik a virtuális kommunikáció. Ez van. Erinaceanak pedig hálás vagyok a távsegítségért.

Szóval a Narancslekvár blog a mai naptól a facebookon is megtalálható, ki is tettem a névjegyét, itt van jobbra fent.

Most gyorsan lekörmölöm a szülinapi torta receptjét, aztán még majd mondok valamit ;)

Ez egy kis 18 cm-es zsúrtorta lett és a Gourmandia könyvben (Varga Gábor, desszert.eu) lévő kevert piskóta receptjét használtam hozzá. Most meg is állok itt egy pillanatra, mert szeretném méltatni a könyvet. Röviden és tömören zseniális! Már több mindent elkészítettem belőle és egytől-egyig tökéletesre sikerült. Példának okáért a karácsonyi bejglit is ebből sütöttem és életem legjobb bejglije lett. Nagyon jók a recept leírások, a fázisfotók, elmagyarázza, hogy mi miért van úgy, ahogy van. Benne vannak a hétköznapi sütireceptjeink, mint a bukta vagy a kapros túrós. De benne vannak az ismert cukrász sütemények és néhány "trendi" desszert is. Van benne likőrkészítés, fagyi, csokitemperálás. Tényleg egy olyan könyv, amit az ember lánya odatámaszt a konyhapulthoz (neadjisten még szakáncskönyv tartója is van) és süt belőle. 

Tehát akkor fahéjas-csokis kevert piskóta hozzávalói:

100 g finomliszt

50 g jó minőségű kakaópor, mínusz 2 tk, mert

2 tk fahéj
150 g porcukor
150 g puha vaj (nem margarin ugyebár)

2 tojás

40 ml tej
7 g (kb. fél csomag) sütőpor

A  lisztet, a sütőport, a kakaóport és a fahéjat egy tálban összekeverem és átszitálom. A sütőt bekapcsolom és 180 fokon előmelegítem. A tortaformát kivajazom, kilisztezem. A vajat a porcukorral habosra keverem, egyesével hozzácsurgatom a tojásokat és jól kikeverem, majd a végén a tejet is apránként hozzákeverem. Végül fakanállal szép lazán belekeverem a lisztet is. Ha már illata van, akkor tűpróbát csinálok. Ha nem ragad semmi rá, akkor jó. Kiveszem és kihűtöm.

A krémhez:

250 g mascarpone
200 ml tejszín

3-4 ek. pezsgős narancs dzsem
2-3 ek. porcukor
mentőövként 2-3 lapzselatin, ha a tejszín megadja magát

Ez a pezsgős krém dolog úgy kezdődött, hogy csináltam másfél kiló narancsból és kb. fél kiló cukorból és 2-3 dl pezsgőből egy dzsemet, mert többféle dologhoz felhasználtam. Nagyon egyszerűen leszedtem minden héjat a narancsokról, összevágtam, hozzátettem még egy bionarancs héját is, rászórtam a cukrot, meglocsoltam a pezsgővel és jó sokáig forraltam. Még annál is tovább, mert a pezsgőt is el kellett párologtatni. Jó sűrűre főztem, mert krémekbe terveztem. 

2 evőkanál porcukrot felvertem a tejszínnel. 3-4  evőkanál dzsemet botmixerrel összetörtem és hozzáadtam a mascarponet. Majd óvatosan kézzel hozzákevertem a felvert tejszínt is. Hűtőbe tettem, hogy a mascarpone újra megsziláruljon. 

A tortalapot közben megskalpoltam, vagyis levágtam a domború részét. A lapot 3 részre vágtam és félretettem egy-egy műanyag tányéralátétre (Erről könnyű lesz lecsúsztatni). A krémből néhány evőkanállal félretettem. A maradékot megfeleztem és az alsó lapon kentem el, majd rácsúsztattam a következő lapot és szép óvatosan megnyomkodtam, hogy a krém elterüljön. Majd következett ismét a krém és végül a harmadik lap. A félretett krémet rásimítottam a tetejére és rápöttyöztem a Lindt&Sprüngli tortadíszítő krémet.

A meglepetésről szeretnék mondani néhány szót. Még soha nem csináltam nyereményjátékot, hát eljött az ideje. Narancsos finomságokat fogok kisorsolni a követőim között, illetve a hónap végén a facebookon bejelölők között. Hogy mik lesznek a finomságok, azt majd holnap megtudjátok!

Egy év, új ruha, szülinapi torta és még valami....

 

Ma egy éve, hogy megírtam az első bejegyzésemet a blogomra. Blogszülinap alkalmából sütöttem egy pezsgős-narancsos csokitortát, új ruhát is kapott és még készülök valamire, de azt majd csak holnap néhány nap múlva árulom el, hogy mire...
Azt még talán nem mondtam el, hogy mi indított el a blogírás útján. Vagyis inkább ki. Már egy ideje érleltem magamban a gondolatot majd egy vendégségbe vitt torta adta meg a kezdő lökést.  Egy narancskrémes csokitortát vittünk ajándékba. Majd néhány nap múlva felhívott a vendéglátó felesége, hogy adjam meg a receptjét a tortának, mert a férjének annyira ízlett, hogy meg szeretné ő is sütni. Meg még azt is mondta, hogy a férje üzeni nekem, hogy a tortám vetekszik a Daubneréval. :D Akár így van, akár nincs, ez azért jólesett és arra sakrallt, hogy végre létre hozzam a blogomat.

A torta receptjét majd holnap mondom el, most elégedjetek meg a fotókkal. Annyit elárulok, hogy a tetején lévő krém díszítés Lindt&Sprüngli termék és Praliné Paradicsomtól kaptam ajándékba! (Meg még sok mást is, azt is meg fogom mutatni.) Sajnos az időjárás nem volt túl kegyes, semmi fény nem volt, rég nem voltam ennyire elégedetlen a fotóimmal, mint ma.

Sok mindent kaptam a blogírással. A legmegtiszteltetőbb, hogy a Segítsüti őszi csapatának lehetek a tagja. Már most azon gondolkozom, hogy mit süssek majd szeptemberben az őszi árverésre.
Részt vettem néhány receptversenyen és annak ellenére, hogy egyiken sem nyertem, mindet nagyon élveztem. Megmozgatja az agyamat, hogy nap, mint nap azon gondolkodom, hogy mit főzzek, mit próbáljak ki, mit hogyan variáljak át, mit mivel ízesítsek, mivel párosítsak. Motivál, lelkesít és ez kihat az életem többi területére is.

Nem utolsó sorban, megismerkedtem virtuálisan és valóságosan is kedves, aranyos emberekkel, akiknek ugyanaz az érdeklődési körük, mint nekem. Mi mindenre jó a blogírás! :)

Kedves Követőm! Köszönöm, hogy bejelöltetek! Tartogatok Nektek egy kis meglepetést, néhány nap és megtudjátok, hogy mi az!

Mára ennyi fért bele, holnap jön a folytatás.